Budapest, Pozsonyi út 38.
Újlipótváros és a kültelki részek összevetése beszédes kordokumentuma eme ellentmondásokat is magában hordozó korszaknak.
Bővebben:
! Kerületünkben sok vendéglátóhely működött a kezdetektől napjainkig. Látogatóik és tulajdonosaik között természetesen nagy
számban voltak zsidók - a környékről éppúgy mint a főváros más részeiről. Már a XIX.század végén gyarapodásnak indultak a kávémérések Angyalföldön. Még Sátoraljaújhelyről, ahogy jiddisül mondták Sadaradaról is jöttek élelmes emberek vállalkozni. Az 1870-es években a Váci úton a következő kávémérések
sorakoztak: Fröhlich Ignác,Róth Mina, Zwirn Samu. Gyakran a kávéfőzéshez „ételkifőzési ipar” járult. Kapcsolataik révén olcsó kávéfajtákat szereztek a vékonypénzű külvárosi közönségnek:
Vágyik oda szíve vissza!” - így reklámoztak számolócéduláikon.
Gyakori vendég volt a kávéházban a szerelem! Nagy szenzáció volt, amikor az Európa - hírű Tüköry-mulató felirónőjébe, a vöröshajú szép Reich Fániba beleszeretett Thaisz Elek a mindenható rendőrfőkapitány és elvette feleségül. Amikor a Vígszínház megnyitotta kapuit több kávéházat is a környékre vonzott. Már a nyitás után félévvel működött Lipót körút 32-ben Vígszínház néven Brück Károly kávéháza, amelyet 1903-ban Reiner Mór vett át. 1934-ben Kozma Lajos építész modernizálta belsejét. A pályaudvarral szemben volt a Nyugoti kávéház, amelyet Kóbor Tamás is megírt a Budapest című regényében, sok üzletet kötöttek asztalainál. Lipót körút 16-ban volt a Weinberger-féle elegáns Club kávéház, ahová művészek, írók is szívesen jártak. Ide jártak Heltai Jenő - aki a Vígszínház művészeti igazgatója volt egy időben - törzsasztalához színházi emberek, de írók is, többek között Bródy Sándor és Molnár Ferenc. Nem mindenki szerette az itteni törzsközönséget: a 20-as évek elején antiszemita támadások, bombamerényletek történtek halálos áldozatokkal. Jellemző, hogy a fővádlott „ébredő”, aki 12 évet kapott, másfél év után kegyelemmel szabadult! Egyébként a kávéház jellegét mutatja, hogy amikor 1949 februárjában államosították a leltár 17 db. maceszt is tartalmazott. 1940 körül újfajta vendéglátóhelyek, eszpresszók nyíltak a Szent István körúton, de közönségük nem változott. A háború után nehezen éledtek újjá a régi vendéglátóhelyek, az Újlipótvárosban még ma is láthatók a meszelt jelszavak: „Eszpresszók helyett lakásokat építsetek!” Néha a kommunista felvonulók megdobálták, bántalmazták a munkaidőben kávéházban üldögélőket, akik gyakran bizony „feketéztek”, valutáztak, üzleteltek.
Bezárt a Dunapark, amely 1937-től három szinten fogadta vendégeit. Persze ez a szűkösség nem tartott örökké, még új kávéházak is nyíltak, köztük a Wallenberg kávézó.
Egyébként a rendszerváltás előtti utolsó években a Dunapark kedvelt találkozóhelye volt a hét bizonyos napjain zsidó fiatalok csoportjainak, akik szerettek ezen az izig-vérig lipótvárosi helyen találkozni, beszélgetni. Nem tudtak róla, hogy az akkori belügyi szervek milyen érdeklődéssel figyelik -egyébként teljesen ártalmatlan, társasági jellegű - találkozásaikat.
Nem hagyhatjuk ki a Margitszigetet, amelynek vendéglátóhelyeit oly szívesen látogatták a pestiek. Volt itt szálloda, vendéglő, kávéház — amit csak kívánhattak! Utóbbiak közül számunkra az alsó és a felső vendéglő különösen érdekes,
az előbbi kávésa, Schaeffer úr akit Márkus Imre követ. 1925-1935 között Tarján Vilmos riporter bérelte (aki a New York kávéházat is), ekkor még nem sejtvén hogy utolsó könyve a pesti gettó leírása lesz...
Természetesen már akkor szívesen fogyasztottak sört. Nem érdektelen számunkra a Morvaországból ideszármazott Braun Salamon kérvénye a terézvárosi elöljárósághoz 1874 augusztusából:
„Tisztelettel itt helyben a váci boulevardi 52. számú és a városligeti fasoron fekvő 152. sz. alatti házban saját sörgyáramban főzött sörnek palackokban való nagybani eladására üzletet kívánván nyitni...” kezdetű okmány mellékletéből kiderül, hogy a Váci úti telepen hordókban és nem palackokban forgalmazta a sört. Továbbra is erre kapott engedélyt, nyilván a kis üzletek védelmében. Erre utal ennek az évnek a februárjában Taubner Károly és Dávid kérvénye, amely szerint a Váci út 65. számú házban bort és sört lepecsételt palackokban akarnak árusítani.